Dead Boy's Poem [Hungarian translation]

Csendből született, s csenddel telt

Legjobb barátom – egy tökéletes koncert

Élni s meghalni oly sok mindenért érdemes

Ha szívem csupán otthonra lelne

Énekeld, mit nem mondhatsz el

Feledd, mit nem játszhatsz el

Sietve fulladj gyönyörű szemekbe

Járj költészetemben, e haldokló zenében

Mely senkinek írott szerelmes levelem

Egy jobb világért ne sóhajts soha

Az már készen áll megalkotva

Zenémben leírom minden gondolatom

Az Éji Kívánságnak mindenem feláldozom

Megszólította a napfogyatkozást, s a szüzet

Meghalt a szépségért az Egyetlen a kertben

Teremtett egy királyságot, s a bölcsességet kívánta

Mégsem sikerült istenné válnia

Egy jobb világért ne sóhajts soha...

"Ha e sorokat olvasod, ne a kézre emlékezz, mely papírra vetette

Csak a versre emlékezz, a költő könnytelen sírására

Mert én adtam az erejét, s ez vált egyetlen erősségemmé

Vigasztaló otthon, édesanya öle, esély a halhatatlanságra

Amikor az, hogy szükség van rám olyan izgalommá vált, melyet sosem ismertem

Az édes zongora leírja életem"

"Taníts szenvedélyre, mert félek, már elveszett

Mutass nekem szerelmet, öleld át az elbukottat

Oly sok mindent akartam még adni azoknak, kik szeretnek

Sajnálom

Az idő majd választ ad (e keserű búcsú)

Nem élek többé azért, hogy szégyenkezzem miattad, vagy magam miatt

És te… azt kívánom, bár semmit sem éreznék irántad”

Egy magányos lélek… egy óceánlélek…