Egy nő, emlékszem egy nőre,
Csókai forróak voltak, s ő maga gyengéd.
Karjaim közt feküdt.
Miért, miért csaptál így be?
Mi az ördög vett rá arra, hogy elmenj, mikor a legnagyobb szükségem volt rád?
Sötétség Leánya, maradj ki az életemből, az életemből,
Elvetted a szívem, darabokra törted, Sötétség Leánya.
Sötétség Leánya, kérlek, hagyj békén örökre,
Sötétség Leánya, eltűnt a szerelem, mit megosztottunk egymással.
Mennyország, megvolt a saját Mennyországunk,
Megosztottuk egymással, a szerelem varázsa lengte be saját kis világunkat.
Aztán, ó, oly hirtelen elmentél,
A szerelem, amitől függtem, eltűnt, mikor elmentél.
Sötétség Leánya, maradj ki az életemből, az életemből,
Elvetted a szívem, darabokra törted, Sötétség Leánya.
Sötétség Leánya, kérlek, hagyj békén örökre,
Sötétség Leánya, elmúlt a szerelem,
Mit megosztottunk egymással.