Szelíden megcsókolta a legkedvesebb játékát,
Mielőtt széttörte.
Majd sötét vágyakkal telve belopódzott
A hideg hálószobába.
Gyengéden hozta az utolsó gyufaszálat
Az apja szekrényéből...
"Miért nem segítettél soha se?
Ordítja az anyja fülébe...
"Remélem sose látjuk egymást többé!"
"Mert tudjátok, milyen,
A Pokolban lenni;
Mert tudjátok, milyen,
Megváltásért rimánkodni;
Csak evégett jövök vissza,
Lángoló pillantással!
Fogom az utolsó gyufaszálat,
S elégetem a szép egészséges világotokat"
Magának főzte az utolsó lakomát,
Mielőtt kihányta.
Majd utálattal tele köpött
A fekete hálószobába...
"Remélem többé nem látjuk egymást!"
Most(már) tudjátok, hogy milyen igazából a Pokol?
Most(már) tudjátok, hogy milyen igazából a Pokol?
Tudjátok, hogy a játékotoknak vége?
Tudjátok, hogy szerelmetek halálos?