Megint egy reggel, megint elölről az egész, megint bogozom a szálakat
Emlékszem rád, a hajnalt ajándékba adom, mielőtt elindul az áradat
Várhat a hírek, horrorrímekkel a pasas, mesés gondolatok gyilkosa
Egy elmekalóz, szenzációhalász, valamelyik hullámsáv az otthona
Ha százfelé tép az élet, legalább százszor mondom majd el:
Az én szívem nem törik, nem eladó és nem is olcsón vett hely
Visszavár mindig, nem feled! De várhat százezer éven át
Nincs az az idő, Nincsen az a tér ami közénk odafér
Nincs mély, se magas, nem riaszt, örömet fakaszt,
kezed homlokomon lázat olt
Nélküled részeg vagyok, illuminált dög, hiányod szesz, a tudatomra folyt
Várhat a város,négyes,hatos meg a híd,a metró,buszok meg a nagy folyó
Nem megyek, amíg szememben nem ragyog ott a szemed, nélküled a jó se jó!
Ha százfelé tép az élet, legalább százszor mondom majd el:
Az én szívem nem törik, nem eladó és nem is olcsón vett hely
Visszavár mindig, nem feled! De várhat százezer éven át
Nincs az az idő, Nincsen az a tér ami közénk odafér
Szemhéjam ráborul a szememre, az agyam horizont, te vagy a nap, ha kel
Égboltom ölel, aztán éjjel tovatűnsz, remélem, egyszer magaddal viszel
Vesszen hírek, horrorrímekkel a hang, emberi gondolatok gyilkosa
Megyek, ha szememben ott ragyog a szemed,
nem vesz el senki semmit el soha
Túl minden szerelmen
Túl minden földi éjszakán
Túl minden áruláson és
Egy élet összes hajnalán
Túl minden bánaton
És túl az öröm ajtaján
Túl minden csalódáson és...
Túl minden halálon
Ott el van varrva minden szál!
Ha százfelé tép az élet, legalább százszor mondom majd el:
Az én szívem nem törik, nem eladó és nem is olcsón vett hely
Visszavár mindig, nem feled! De várhat százezer éven át
Nincs az az idő, Nincsen az a tér ami közénk odafér
Ami közénk odafér...