[Márk:]
Kár, te nem is tudod, milyen kár,
Hogy olyan messze futottál,
Darabokra törted a szívem.
[Dávid:]
Nem bírom a magányt, olyanná válok mint apám,
anyám is lelépett volna már százszor, de mégse.
Összetartja valami 36 éve,
de én egy liftté váltam,
de se senki se száll be,
senki se hív, pedig rád vártam,
hogy csöngess, hogy szólj, hogy fárassz,
hogy halljam a hangod.
(Újra!)
Hallani akarom,
itt van az ágyam, a takaróm.
Itt van a vállam, a Balaton,
a szellő a számból, kísér az utadon.
A halakat kifogom.
Naphoz Holddal Kispál szól,
férfi válhat veled a kissrácból
az A betűn vagy nekem ékezet,
egy sírban adtál nekem életet.
[Márk:]
Fáj, te nem is tudod, hogyan fáj,
Hogy búcsú nélkül itt hagytál.
Hogyan tudtad ezt tenni vélem?
Szánd meg hát, szomorú szívem,
Úgysincs más vigaszom nekem,
Jöjj el hát, jöjj el hát,
Hogy egy összetört szívet megragassz!
Szánd meg hát.
[Dávid:]
Voltak nappalok, csak képeket néztem.
Rajzoltam rájuk mosolygó fejeket.
Volt pár alkalom, a képedet néztem,
rajzoltam rá a mosolygó fejemet
(Újra!)
Látni akarlak,
a szemedbe nézni, ahogy löksz a falnak.
A tenyered a kenyerem, de éhezem.
Mondd mama!
Hogy legyek túl ezen?
Már az ajtó se nyikorog,
csak Bonobo szól.
Mondd, eszedbe jutok, mikor elalszol?
Nekem eszembe jutsz,
bár ne jutnál,
láttalak tegnap a Körútnál.
[Márk:]
Kár, te nem is tudod, milyen kár,
Hogy olyan messze futottál,
Hogyan tudtad ezt tenni vélem?
Szánd meg hát, szomorú szívem,
Úgysincs más vigaszom nekem,
Jöjj el hát, jöjj el hát,
Hogy egy összetört szívet megragassz!
Szánd meg, szomorú szívemet.
Szánd meg, szomorú szívemet.
Szánd meg, darabokra összetört szívem.
Szánd meg hát, szomorú szívem,
Úgysincs más vigaszom nekem,
Jöjj el hát, jöjj el hát,
Hogy egy összetört szívet megragassz!
Szánd meg hát, szomorú szívem,
Úgysincs más vigaszom nekem,
Jöjj el hát, jöjj el hát,
Hogy egy összetört szívet megragassz!
Szánd meg hát.