A 16-osom* kivan biztosítva és meg van töltve.
Minden félelmem elkerül.
Kimondod szavaim, és a fegyverem előhúzom.
Ez lesz az utolsó alkalmam.
Vannak akik háborús bűnnek hívják.
Én meg meredek a halálos látványra.
(Meghalni)
Semmi nem sokkol jobban, mint egy golyó ütötte lyuk.
Elhagyom a félelmem a veszélyes vonalon.
Szenvedő senkik kiket sosem ismertem.
Elhagyom hitem a veszélyes vonalon.
Én a családomért teszem.
A lányom szereti apucit.
Túl sok túlbeszélés dolgokon amit nem ismernek.
Színekkel mik sosem fakulnak,
Vakmerően és változatlanul.
Lehet elvisznek de sose visznek el mindannyiunk.
(Kúszok)
Semmi nem sokkol jobban, mint egy golyó ütötte lyuk.
Elhagyom a félelmem a veszélyes vonalon.
Szenvedő senkik kiket sosem ismertem.
Elhagyom hitem a veszélyes vonalon.
Tudom mire gondolsz.
Így voltam én is előtte.
Így hát gondolj az időkre,
Az időkre amit nevetéssel töltöttünk.
Így hát gondolj az időkre,
Otthon.
(Élet gondtalanul)
Most a saját véremben találom magam.
(Sosem gondoltam, hogy saját véremben fogok feküdni)
Az okozott kár már javíthatatlan.
Soha nem volt hitem a fentebben.
(Sosem hittem a fentebben)
De most, remélem van valaki ott.
Sosem akartam elhagyni ezt a világot egyedül.
Sosem akartam bánti azokat kiket szerettem.
És mindezidáig azt hittem együtt öregszünk meg.
Tudod, senki sem mondta, hogy ez igazságos.
Mond meg a kislányomnak, hogy ez rendben van.
Eldalolom az utolsó nótámat ma.
Emlékeztesd az urat, hogy hagyja ott a fényt.
Számomra...
Szabad vagyok.