Nem kell elfordulnod tőlem
ahhoz, hogy megértesd, nincs tovább.
Elfáradt már az a Hold, mely alatt táncoltunk,
már csak mesélhet rólunk.
Hol az a szerelem, amiről oly’ sokat beszélnek?
Miért nem lepett meg minket, és törte meg a nyugalmunkat?
Engedd, hogy simogassam a hajad ismét,
Engedd, hogy a mellemen érezzem a melled.
Megfestem az eget színekkel neked,
hogy egyszeriben elfelejtsd az egész világot.
Engedd, hogy még egyszer érintsem a szád,
engedd, hogy megállítsam az időt.
Megfestem égszínkékre az univerzumot,
hogy ez az egész csak egy álom legyen.
Számoltam a csókokat, amit váltottunk,
És menekülsz, elsétálsz egy másik oldalán.
Nem akarom más ajkát simítani,
Nem akarom, hogy kezed más kezét fogja,
Mert akarom, hogy újra megpróbáljuk.
Hol az a szerelem, amiről oly’ sokat beszélnek?
Miért nem lepett meg minket, és törte meg a nyugalmunkat?
Engedd, hogy simogassam a hajad ismét,
Engedd, hogy a mellemen érezzem a melled.
Megfestem az eget színekkel neked,
hogy egyszeriben elfelejtsd az egész világot.
Engedd, hogy még egyszer érintsem a szád,
engedd, hogy megállítsam az időt.
Megfestem égszínkékre az univerzumot,
hogy ez az egész csak egy álom legyen.
Engedd, hogy simogassam a hajad ismét,
Engedd, hogy a mellemen érezzem a melled.
Megfestem az eget színekkel neked,
hogy egyszeriben elfelejtsd az egész világot.
Engedd, hogy még egyszer érintsem a szád,
engedd, hogy megállítsam az időt.
Megfestem égszínkékre az univerzumot,
hogy ez az egész csak egy álom legyen.