Elbarangolsz néha, és csak álmodom
bevallom nem megy, de próbálkozom
és mindig eljön a D-moll.
Beoson mint tolvaj a húrokon
kezem megtölti apróságaiddal
és oly nehezen múlik el.
Ez a D-moll csak megrohan
ahogy te kilépsz – a szobában van
buta D-moll, megérzi hogy ez mikor van.
Erősen megragad és nem enged el
Megőrül a csendért, soha nem véti el
Kékes otthonába engem elvezet.
Ez a D-moll szétszakít
mások egyszerűen bánatnak nevezik
Nem az. mi a bánat a D-mollhoz?
Eltűnsz néha s egyedül maradok,
azon vagyok hogy elmúlassam a napot
de ravasz ez a D-moll !
Hagyja hogy a fények eltompuljanak
Megvárja az utolsó csillagokat
húzza az ujjam,mehetünk.
Megijeszt ő, hol lehetsz?
Ezer dolog történhetett veled
buta D-moll, bánatom vajon kiért.
Sötét hintójába hív és felsegít,
az ég színe olyan lesz mint a szemeid
ismerős út, a fájdalom felé repít.
Ez a D-moll szétszakít
mások egyszerűen bánatnak nevezik
Nem az. mi a bánat a D-mollhoz?
Maradt egy könyv pár el nem olvasott oldallal
valami tárgyacskák Herendi porcelánból
és egy pulóver amiben voltál...
És maradt egy lemez "Best of Ry Cooder";
egy finom kis kék doboz púder
és én a vágyaimmal érted, amíg élek
kedvesem...