Nem tudom, hogy nincs-e még túl késő számodra
De szeretném felkavarni az állóvizet
Nem segít rajtunk a további tettetés
Nem tudom, hogy mennyire a te hibád
Már megbocsátottam neked
Az óra mutatója alatt
A könny felszáradt
A vihar elvonult
Úgy dobogva, ahogy a nap
A szívem nem ismer időt
Ha rád kell várnia
Ez egy különleges nap
Szeretnék hinni egy új lehetőségben
Egy hatalmas lépést tettünk
És ma meg fogok látni
Egy világítótornyot a sötétben
Már nem vagyok annyira összezavarodva, mint tegnap
Csak a remény okozhat kiábrándulást
És oly könnyű csalódni
Egy világ, amelyben hittem
Az örökkévaló és a pillanatnyi
Jobb szeretem befejezni, még ha az igazság
Sebezhetőbbé is tesz
Úgy dobogva, ahogy a nap
A szívem nem ismer időt
Különleges nap