Ki az az ember, akit látok
Ott, hol nekem kellene lennem?
Elvesztettem a szívem, túl mélyre temettem
A vas-tenger alá.
Ó, kristálygömb, kristálygömb,
Ments meg minket, mondd, hogy az élet gyönyörű,
Tükröm, tükröm a falon.
A vonalak egyre elmosódottabbak,
Nem vagyok biztos benne, hogy még itt vagyok,
Minél többet nézem, annál inkább azt hiszem,
Hogy kezdek eltűnni.
Ó, kristálygömb, kristálygömb,
Ments meg minket, mondd, hogy az élet gyönyörű,
Tükröm, tükröm a falon.
Ó, kristálygömb, halld dalom,
Elhalványulok, minden, amit tudok rossz,
Hát vigyél oda, ahová tartozom.
Nem tudom, hol vagyok,
És nem is érdekel igazán,
Magamat nézem a szemekben,
Hol nincs senki más.
A földre zuhantam,
Felkiáltottam a levegőbe,
De mindenem amim van ugyanaz a régi, üres tekintet.
Ó, kristálygömb, kristálygömb,
Ments meg minket, mondd, hogy az élet gyönyörű,
Tükröm, tükröm a falon.
Ó, kristálygömb, halld dalom,
Elhalványulok, minden, amit tudok rossz,
Hát vigyél oda, ahová tartozom.