Szívünket adjuk az Elveszettek Urának
A sötétben élünk
Nem a mennyben bízunk
Szívünket adjuk az Elveszettek Urának
Készek vagyunk a távozásra
Nem a pokolban bízunk
A szeretet türelmes
A szeretet jóságos
A rosszat nem rója fel
A szeretet nem dicsekszik
A szeretet nem gőgös
Fény, mikor minden remény eltűnt
(Szívünket adjuk az Elveszettek Urának)
Szívünket adjuk az Elveszettek Urának
A sötétben élünk
Nem a mennyben bízunk
Szívünket adjuk az Elveszettek Urának
Készek vagyunk a távozásra
Nem a pokolban bízunk
Szívünket adjuk az Elveszettek Urának
A szeretet mindig bízik
A szeretet mindig remél
Mindig kitart
A szeretet nem tapintatlan
Érted jön
A kéz, hogy felszárítsa könnyeidet
(Szívünket adjuk az Elveszettek Urának)
Szívünket adjuk az Elveszettek Urának
A sötétben élünk
Nem a mennyben bízunk
Szívünket adjuk az Elveszettek Urának
Készek vagyunk a távozásra
Nem a pokolban bízunk
Szívünket adjuk az Elveszettek Urának
Tudod, miért szeretek az esőben sétálni?
Mert senki sem látja, hogy itt egész nap sírok
Szeretek a mezőn aludni a halottak között
Mert senki sem látja, hogy itt haldoklom inkább