Odakinn voltam a reggeli napfényben,
Nem tudtam aludni, hát úgy gondoltam, sétálok egyet.
Gondolkodtam kettőnkről,
És elmentem a házadhoz, mert beszélnem kellett (veled).
Alig hittem a szememnek,
Mikor láttam azt a srácot, ahogy bezárja a bejárati ajtód.
Olyan ürességet éreztem,
Amilyet még azelőtt soha.
És lehunyom szemeimet,
El fogsz hagni, kislány?
És rájöttem,
Hogy ez egy őrült világ.
És ahogy ő eltűnt a kocsijában
Ledermedtem, és nem tudtam, mit tegyek.
Minden, amim valaha is volt,
Minden az életemben neked is részed volt,
És egyszerűen képtelen voltam megmozdítani lábaimat,
Hát csak álltam a járdán, ahogy kijöttél,
És úgy tettél, mintha nem tudnád,
Mi volt ez az egész.
És lehunyom szemeimet,
El fogsz hagni, kislány?
És rájöttem,
Hogy ez egy őrült világ.
Baby, hogy tehetted?
Egyszerűen hazudtál nekem.
Vajon másokkal is voltál a hátam mögött?
Baby, hogy mondhattad,
Hogy csak én voltam neked?
Hülye voltam, hogy hittem neked,
Vak voltam, de most látok.
Aztán elmosolyodtál és megfogtad a kezem.
"Van itt valami" mondtad, "amit talán nem tudsz.
Van pár férfi az életemben,
És az egyik közülük a bátyám, Joe.
Hosszú-hosszú ideig távol volt,
De viszajtöt és azt hiszem, maradni fog.
Sokat fogod őt látni,
Ő minden tekintetben nagyon kedves."
És lehunyom szemeimet,
Sose hagyj el kislány,
És rájövök,
Hogy ez egy őrült világ.
És lehunyom szemeimet,
Sose hagyj el kislány,
Aztán rájöttem,
Hogy ez egy őrült világ.