Egy ember árnyéka
Minden csupán, mi én vagyok, semmivel sem kevesebb
Még mindig kapaszkodom, próbálok túlélni, még mindig
És néha napján újra meg újra talpra állok
Még mindig kapaszkodom, próbálok túlélni, még mindig
Én nem vagyok olyan, mint Te
Mint az arcátlan hazugságaid
A gyenge, könyörtelen szíved*
A sötét, élettelen* szemeid
Képes vagyok túlélni, de ezúttal nem
Minden reményed elúszott, így hát az enyém is
Élj, harcolj
Mássz vissza
Beteg, vak
A szerelem elhagyott
És nem fogok többé a gyenge és hátsószándékokkal teli hazugságaiddal élni
Magaddal húzol, (így) egy lépéssel visszamaradtam
Mutasd, meg hol fáj
Majd én gondoskodóm róla hogy még jobban fájjon
Próbálsz küzdeni? Próbálj
Nagyra nyílt szemek fénylenek még utoljára
Próbálsz küzdeni? Próbálj
Te nem vagy olyan, mint én
Mint az arcátlan hazugságaid
A gyenge, könyörtelen szíved*
A sötét, élettelen* szemeid
Meg foglak törni és hagyom elhalni
Minden reményed elúszott, így hát az enyém is
Élj, harcolj
Mássz vissza
Beteg, vak
A szerelem elhagyott
És nem fogok többé a gyenge és hátsószándékokkal teli hazugságaiddal élni
Magaddal húzol, (így) egy lépéssel visszamaradtam
Éppen olyan szörnyeteggé kezdtem válni, mint Te
Mindezek után tudom, hogy majd engem is megpróbálsz megtörni
Örökké zuhanva, álmokat kergetve
Visszahoztalak az életbe csupán, hogy halhassam a kiáltásod
Élj, harcolj
Mássz vissza
Beteg, vak
A szerelem elhagyott
És nem fogok többé a gyenge és hátsószándékokkal teli hazugságaiddal élni
Magaddal húzol,
(Így) egy lépéssel visszamaradtam
Egy lépéssel visszamaradtam
Egy lépéssel visszamaradtam