[1. versszak]
A virágok, amiket adtál, lassan elhervadnak
Mikor arra gondolok
Mi lehetett volna
Sírhatnékom támad
Az édes szavak, amiket suttogtál, nem jelentettek semmit
Azt hiszem, a dalunknak vége volt
Ahogy elkezdtünk énekelni
[Kórus]
Annyira gyönyörű lehetett volna
Annyira jó lehetett volna
A szerelmem lehettél volna
Életem minden napján, napján
Annyira gyönyörű lehetett volna
Annyira jó lehetett volna
Sosem fogom megtartani
Mi lehetett volna egy hideg és magányos éjszakán
[2. versszak]
A szerelmünk emlékei még mindig a levegőben időzik
Mint a rózsáid elhalványult illata
Mindenhol velem van
Mindig, mikor elkezdek reménykedni
Úgy tűnik, mindig hiábavaló
Mégis, ami lehetett volna
Az jobb, mintha egyáltalán nem lenne semmi
Egyáltalán
[Kórus x2]
Hogy tudod megtartani, ami lehetett volna
Egy hideg és magányos éjszakán