A virágok, miket nekem adtál,
Csak haldokolnak.
Mikor arra gondolok,
Mi lehetett volna,
Akkor sírni támad kedvem.
Az édes szavak, miket elsuttogtál
Nem jelentettek semmit,
Azt hiszem a dalunknak vége lett,
Ahogy elkezdtük énekelni.
Annyira szép lehetett volna!
Annyira jó lehetett volna,
A szeretőm lehettél volna
Életem minden napján.
Annyira szép lehetett volna!
Annyira jó lehetett volna,
De sosem fogom azt őrizgetni, hogy "mi lehetett volna"
Egy hideg, magányos éjszakán.
Szerelmünk emlékei
Még a levegőben időznek,
Mint rózsáid fakuló illata,
Mindenhol velem maradnak.
Minden alkalommal, mikor elönt a remény
Úgy tűnik, mintha el is hullanának,
Mégis, mi lehetett volna jobb annál,
Mint ami sosem lehetett.
Hogyan is őrizgethetném, hogy "mi lehetett volna"
Egy hideg, magányos éjszakán?