Bevallom, úgy ébredtem, hogy mindent másként láttam
Az igazat megvallva mindig ugyanazt éreztem
Talán elmúlik, bizonytalan vagyok
Talán a szerelem a végéhez érkezett
Nem fogom azt mondani, hogy minden csupán banalitás
Vannak még meglepetések, de nekem mindig több kell
Túlzás vagy hiúság
Hogy nem adok neked szünetet, nem hagyok békét magamnak
Nem kérek nyitva hagyott ajtót, az olyan, mint visszanézni
Nem fogok hazudni, nem vagyok képes mindenre, amit mondtam
Nem fogom tovább rabolni az időd, raboltam épp eleget
Annyi minden halmozódott föl az életünkben
S elkezdett hiányozni egy kis tér, ahol csak magam lehetek
És már nem volt merre futni
Az egyedüllét elvesztése elszegényít
Nem akarom, hogy mindig igazam legyen,
Én is magányos vagyok de már elmúlt négy
Talán elhagyom egy időre a várost
Talán hamar visszatérek, talán sohasem
Nem kérek nyitva hagyott ajtót, az olyan, mint visszanézni
Nem fogok hazudni, nem vagyok képes mindenre, amit mondtam
Nem fogom tovább rabolni az időd, raboltam épp eleget
Nem akarom, hogy mindig igazam legyen,
Én is magányos vagyok, de már elmúlt négy
Talán egy időre elhagyom a várost
Talán hamar visszatérek, talán sohasem