Confesso [Hungarian translation]

Bevallom, úgy ébredtem, hogy mindent másként láttam

Az igazat megvallva mindig ugyanazt éreztem

Talán elmúlik, bizonytalan vagyok

Talán a szerelem a végéhez érkezett

Nem fogom azt mondani, hogy minden csupán banalitás

Vannak még meglepetések, de nekem mindig több kell

Túlzás vagy hiúság

Hogy nem adok neked szünetet, nem hagyok békét magamnak

Nem kérek nyitva hagyott ajtót, az olyan, mint visszanézni

Nem fogok hazudni, nem vagyok képes mindenre, amit mondtam

Nem fogom tovább rabolni az időd, raboltam épp eleget

Annyi minden halmozódott föl az életünkben

S elkezdett hiányozni egy kis tér, ahol csak magam lehetek

És már nem volt merre futni

Az egyedüllét elvesztése elszegényít

Nem akarom, hogy mindig igazam legyen,

Én is magányos vagyok de már elmúlt négy

Talán elhagyom egy időre a várost

Talán hamar visszatérek, talán sohasem

Nem kérek nyitva hagyott ajtót, az olyan, mint visszanézni

Nem fogok hazudni, nem vagyok képes mindenre, amit mondtam

Nem fogom tovább rabolni az időd, raboltam épp eleget

Nem akarom, hogy mindig igazam legyen,

Én is magányos vagyok, de már elmúlt négy

Talán egy időre elhagyom a várost

Talán hamar visszatérek, talán sohasem