Lélegzetté és bőrré vált
hibátlan álom,
enyém vagy, vártalak.
Házilagos tetkóval megjelöltelek –
csak a tiéd, boldog születésnapot!
"Folyton szétesek a varratok mentén.
Hihetetlen, hogy szétszeded a szívem darabokra!"
Ó, csak egy kis időre van szükséged,
meg egy kis bűntettre, hogy kibomolj.
Most elfelejtjük a külvilág reményeit és félelmeit.
Hé, kölyök, maradj meg vadabbnak mint a szél,
és söpörj át rajtam üvöltve.
Kit akarsz, kit szeretsz, amikor kibomlasz?
Kit akarsz, kit szeretsz, amikor kibomlasz?
Szavak
– mint egy déja-vu,
egy dal a rádióban.
Esküszöm, hallottam már.
Borzongás. Valóság-e vagy varázslat,
amit az ujjaid hegyéről szívok magamba?
"Folyton szétesek a varratok mentén.
Hihetetlen, hogy szétszeded a szívem darabokra!"
A behavazott égbe veszve mi ketten, teszünk róla, hogy ne fájjon
ez a kibomlás. Elfelejtjük a külvilág reményeit és félelmeit.
Hé, kölyök, maradj meg vadabbnak mint a szél,
és söpörj át rajtam üvöltve.
Kit akarsz, kit szeretsz, amikor kibomlasz?
Kit akarsz, kit szeretsz, amikor kibomlasz?
Kit akarsz, kit szeretsz, amikor kibomlasz?
("Folyton szétesek")
Kit akarsz, kit szeretsz, amikor kibomlasz?
("Folyton szétesek")
Kit akarsz, kit szeretsz?
("Folyton szétesek")
Kit akarsz, kit szeretsz, amikor kibomlasz?