A világban
Én vándorlok
Annyit hogy aztán a lábaim már fájnak
Én vándorlok
Majd megint
Mindenkit én kérdezek
Egészen addig míg válaszuk nem lesz
Én kérdezem majd máskor is
Annyira szeretek hogy már a szívem
Is nagyon fáj.
Annyira fáj mint ahogy a nap oly hirtelen
Kitörik, kitörik.
A földön
Én dolgozom
Annyit hogy aztán a kezeim is sajognak
Én dolgozom
Majd megint
Annyira szeretek hogy már a szívem
Is nagyon fáj.
Nagyon fáj mint ahogy a nap oly hirtelen
Kitörik, kitörik.
A világon
Mindent megnézek
Annyit hogy aztán a szemeim fájnak
Megnézek még most is
És máskor is
Annyira szeretek hogy már a szívem
Is nagyon fáj.
Nagyon fáj, mint ahogy a nap oly hirtelen
Kitörik, kitörik.
A világon
Én nem fogok annyira szeretni
Hogy az én szívemnek ne legyen fájdalmas.