Ez nem azért van, mert szeretlek titeket, nem is ismerlek benneteket.
Én csak megmosolyogtatlak, vidámmá teszlek titeket egy ideig.
Egy csapóajtón állok, ez az, amiért fizettek,
És cipőim kétszer akkorák, mint a tiétek, szemeim körül a szivárvány színei,
De senki sem láthat piros orrom és fehérre púderezett arcom mögé...
Arra születtem, hogy vidámmá tegyelek, és megmosolyogtassalak egy ideig titeket,
És a lehető legjobban igyekszem, hogy fenntartsam a csengés-bongást a fejetekben.
Arra születtem, hogy vidámmá tegyelek titeket, így hát mindig mosolygok,
És ha padlón vagytok, eljövök városotokba,
Mert én vagyok kedvenc bohócotok!
Kötélen táncolok, és az oroszlánnal játszom,
Láthattok fel-le ugrálni, s láthattok a földön gurulni,
Mert a véremben van, hogy a reflektorfényben álljak,
Egy keréken zsonglőrködöm, nem számít, hogy mit érzek,
És senki sem láthat piros orrom és fehérre púderezett arcom mögé...
Arra születtem, hogy vidámmá tegyelek, és megmosolyogtassalak egy ideig titeket,
És a lehető legjobban igyekszem, hogy fenntartsam a csengés-bongást a fejetekben.
Arra születtem, hogy vidámmá tegyelek titeket, így hát mindig mosolygok,
És ha padlón vagytok, eljövök városotokba,
Mert én vagyok kedvenc bohócotok!
És mikor legördül a függöny, leveszem cipőimet és piros orromat,
És mikor átöltözöm, nem marad más, csak egy magányos lélek.
Színek nélkül az arcomon annyira haszontalannak érzem ezt a helyet,
De jól érzem magam, mikor mosolyogtok.
Arra születtem, hogy vidámmá tegyelek, és megmosolyogtassalak egy ideig titeket,
És a lehető legjobban igyekszem, hogy fenntartsam a csengés-bongást a fejetekben.
Arra születtem, hogy vidámmá tegyelek titeket, így hát mindig mosolygok,
És ha padlón vagytok, eljövök városotokba,
Mert én vagyok kedvenc bohócotok!