Ittragadtam ebben az elátkozott városban
A lámpák csak villognak, a telefon halott
Felrepedt a jéghideg beton
Elrabolta a szívemet és a lelkemet
A holddal szaladok el
Mert a perzselő nap elpusztít mindent.
Hajt előre a méreggel teli vérem
Nincs kegyelem, megteszem ismét
Nyisd ki a szemed
Sírjál bébi
Kiszívom a véred
Villámlik az égbolt
Pusztító vihar jön a tenger felől.
És egyre közelebb ér
És egyre közelebb ér
Te, összetörted csontjaim
Egyedül hagytál a szerelemmel
Mit képzelsz te rólam?
Ki vagyok én most? Hol fekszem majd le?
Jól vagyok, de már túl öreg
2000 éves üldözés nyoma rajtam.
És egyre közelebb ér