Félek attól, ami a fejemben van
Ami a lelkemben van
Úgy érzem, rohanok, de nem jutok sehova
A rettegés fojtogat
Nem kapok levegőt
Úgy érzem, fuldoklom, egyre mélyebbre süllyedek
A fehér fény vörösbe fakul
Ahogy belépek a holtak városába
Hatalmas méltóság királya
Ki kegyelmeken át megmenti azokat, kiknek sorsuk, hogy megmentsék őket
Ments meg, jámborság forrása
Ments meg, jámborság forrása
Hatalmas méltóság királya
Ki kegyelmeken át megmenti azokat, kiknek sorsuk, hogy megmentsék őket
Ments meg, jámborság forrása
Ments meg, jámborság forrása
Érzem, ahogy átég az ereimen
Megőrjít
A láz egyre nő, alámerülök
Emlékek villannak fel a szemem előtt
Elvesztem az időérzékem
A méreg megöl, átveszi az irányítást
A fehér fény vörösbe fakul
Ahogy belépek a holtak városába
Hatalmas méltóság királya
Ki kegyelmeken át megmenti azokat, kiknek sorsuk, hogy megmentsék őket
Ments meg, jámborság forrása
Ments meg, jámborság forrása
Hatalmas méltóság királya
Ki kegyelmeken át megmenti azokat, kiknek sorsuk, hogy megmentsék őket
Ments meg, jámborság forrása
Ments meg, jámborság forrása
Oh, micsoda félelemet nyújt az ember szíve
Mikor lejön a Mennyből a Bíró
Oh, micsoda félelemet nyújt az ember szíve
Mikor lejön a Mennyből a Bíró
Mindenhol, mindenki által, örökké
Kárhozott, utált
Hatalmas méltóság királya
Ki kegyelmeken át megmenti azokat, kiknek sorsuk, hogy megmentsék őket
Ments meg, jámborság forrása
Ments meg, jámborság forrása
Hatalmas méltóság királya
Ki kegyelmeken át megmenti azokat, kiknek sorsuk, hogy megmentsék őket
Ments meg, jámborság forrása
Ments meg, jámborság forrása