Minnél többet látsz, annál kevesebbet tudsz
Annál kevesebbett felderítesz miközben jársz
Többet tudtam akkor, mint tudok most
Neon szív, napragyogó szemek
Szentjános bogarakkal világított város
Reklámoznak az egekben
Olyan embereknek mint mi
És hilyányzol mikor nem vagy itt,
És készülök elhagyni a földett
Ó milyen szépen festesz ma éjjel
A vakító fények városában
Ne nézz mielött nevetnél,
Nézzél ki rosszul egy képben
vakulámpák, lila lencsék,
A kamera nem lát
Láttam már tegéd féllelem nélkül járni,
Láttalak már a saját készített ruhádban
Látod-e a szépszéget bennem?
Mi történt a szépséggel mi bennem volt?
És hilyányzol mikor nem vagy itt,
És földett készülök elhagyni,
Ó olyan szép vagy ma este
A vakító fények városában
Az idő, idő, idő, idő, idő, idő
Nem hagy engem így maradni
De az idő nem veheti ki a fiűt ebböl az emberböl
Ó milyen szép vagy ma este
Ó olyan szép vagy ma este
Ó olyan szép vagy ma éjjel
A vakító fények városában
Minnél többet tudsz, annál kevesebbet érzel,
Valakik imádkoznak érte, mások lopnak
De az áldás nem csak azokra vár, kik térdelnek,
Szerencsére