A nevedet az enyém nélkül írom le
Ma, a búcsú napján
Akkor is, ha elkerülhetetlen,
Magamat kérdezem még most is
Kész vagyok elveszteni téged,
Feladni téged,
De ha nézlek, érzem, hogy
Rémült vagy, mint én
Lehetett vola, és nem
Lehetett volna
És az emlékem
Áthajózik a lelken át
És hirtelen még itt vagyok
Mikor ég és föld voltunk
És te voltál nekem a cél
Minden kételyben és minden igazságban
Mikor ugyanyaz volt a bőrünk
Ugyanaz a fény a testben és a lélekben
Lélegzetvétel nélkül kereslek téged
Lélegzetvétel nélkül, és érzem, hogy
Nincsen bűnös, tudod,
És csakis ártatlan sem,
És még egy pillanatra
Köztünk ugyanaz a lüktetés
Ugyanaz a hatás ismét, mindkettőnkben
Még egyszer
Mikor ég és föld voltunk
És te voltál nekem a cél
Minden kételyben és minden igazságban
Mikor ugyanyaz volt a bőrünk
Ugyanaz a fény a testben és a lélekben
Így mikor nézem, ahogy elmész
Anélkül, hogy valaha megfordulnál
És nem vagyok képes nem a magaménak érezni téged
És nélküled létezni
És elfelejteni
Minden szó, amit nekem mondtál
Minden szabad gesztusod
Mert mindez már a múlt része
Mikor mi voltunk
Mikor mi voltunk