Kiabálsz álmodban,
Talán az ár eléggé túlzás./eléggé magas/
Nyugodt marad lelkiismereted,
Ha egyszer próbára teszik?
Egy új kezdetre ébredsz,
Csak a szíved dobogása hallatszik,
Csak egyetlen ember az ég alatt,
Csak két fül, csak két szem.
Útnak indulsz a régmúlt
Gondolatok és emlékek tengerén,
Ez a gyermekkor vége, fantáziád
Egyesül a kemény valósággal.
És aztán, ahogy a vitorla emelkedik,
Egyre nedvesebbnek találod szemeidet.
A soha ki nem mondott félelmeket
Mondd el, meg kell hoznod végső döntésedet.
Ki vagy te és ki vagyok én,
Hogy azt mondjuk, tudjuk az okokat?
Néhányan megszületnek, néhány ember meghal
A végtelen ég alatt.
Lesz háború, lesz béke,
De egy napon minden megszűnik majd.
Minden vas megrozsdásodik,
Minden büszke ember porrá válik.
És így minden dolgot helyrehoz az idő.
Így ez a dal is véget ér.