Az örök éjszaka minden látványt maga mögött hagy
A határok elmosódnak és
Csak egy ködös emlék marad az álmainkból
Ez a törekvés félelmet okoz.
Ezért nem tudom megmagyarázni
Ezt a szúró fájdalmat
Hullj darabokra az éjszakai rímeken
Itt az idő hogy elvessük a kockát.
A hiányzó tisztaság eltorzítja a vonzódást
A függőség gyorsabban nő, megőrjít téged
Az elefántagyarok mosolyognak, fel kell rúgnod a szokást
A bebörtönzés közeleg, összegyűjtik a barbárokat
A tükör varázsa kémaiai álmatlaságokt mutat.
Ne add fel emiatt
Hajts az eksztatikus gyönyörre
Szelidítsd meg az oroszlánt, aki elrejti a szabadságvágyát
Az ébredő nyár ránk talál, összezavarja az elméket
Vágyakozó pillanatokban közelségre vágyunk
Az új hisztéria elfedi a vonzódást
Ami lassan úrrá lesz.
Ezért nem tudom kilazítani
A gondolatok el vannak rendezve
Lebegés a haldokló folyókon
Félek, hogy a szörnyeteg magasra emelkedik.
Az intuíciók elhomályosodnak, egy dübörgő hang meggátol
A hajnal felébreszti a kémiai álmatlanságot.
Ne add fel emiatt
Hajts az eksztatikus gyönyörre
Nem hiszed, amit az idő homokja lát
Szelidítsd meg az oroszlánt, aki elrejti a szabadságvágyát
És a szörnyetegek,a kik felemésztik az energiád
A barbár bábok a gyűlöletből újjáéledő hazugságok réseiben élnek
Ezüst titkok ragyonak az éjszakában
Egy leigázott bolond keresi a gyógyszerekkel létrehozott égő fényeket
Arany kincsek kapcsolják le a fényeket
A tiltott gyümölcs finomabb, ha lebénítja az agyat
A jövő kimenetele bolondnak néz ki
A fehér téglák és az elsötétedett kövek építik a talapzatot
A csönd a kémiai álmatlanságért kiált.
Ne add fel emiatt
Hajts az eksztatikus gyönyörre
Szelidítsd meg az oroszlánt, aki elrejti a szabadságvágyát
Nem szabadna hinned amit az idő homokja lát
Szabadístd fel az oroszlánt, aki elrejti az identitásodat
Harcolj a szörnyekkel, akik felemésztik a lényedet.