Chelsea Hotel #2 [Hungarian translation]

Jól emlékszem rád, a Chelsea Hotelben

Olyan bátran és édesen beszéltél

Leszoptál a bevetetlen ágyon

Míg a limuzinok vártak az utcán

Azok voltak az okok, és az New York volt

Futottunk a pénzért és a húsért

És ezt szerelemnek hívták, a dolgozóknak a dalokban

Valószínűleg még mindig az, azoknak, akik megmaradtak

De eltűntél, nem így volt, drágám?

Hátat fordítottál a tömegnek

Eltűntél, egyszer sem hallottam, hogy azt mondjad

Kellesz nekem, nem kellesz nekem

Kellesz nekem, nem kellesz nekem

Meg ilyesmiket

Jól emlékszem rád, a Chelsea Hotelben

Híres voltál, legendás volt a szíved

Újra azt mondtad, hogy a jóképű férfiakat szereted

De a kedvemért teszel egy kivételt

És ökölbe szorult a kezed az olyanokért, mint mi vagyunk

Akiket elnyomnak a szépség formái

Rendbe szedted magad, azt mondtad: „Hát, mindegy,

Csúnyák vagyunk, de itt van nekünk a zene”

Aztán meg eltűntél, igen, nem így volt, drágám?

Hátat fordítottál a tömegnek

Eltűntél, egyszer sem hallottam, hogy azt mondjad

Kellesz nekem, nem kellesz nekem

Kellesz nekem, nem kellesz nekem

Meg ilyesmiket

Nem akarom azt sugallni, hogy én szeretlek a legjobban

Nem tudhatok minden fickóról, aki beléd zúgott

Jól emlékszem rád, a Chelsea Hotelben

Ennyi, nem is gondolok rád olyan sokat.