Jól emlékszem rád, a Chelsea Hotelben
Olyan bátran és édesen beszéltél
Leszoptál a bevetetlen ágyon
Míg a limuzinok vártak az utcán
Azok voltak az okok, és az New York volt
Futottunk a pénzért és a húsért
És ezt szerelemnek hívták, a dolgozóknak a dalokban
Valószínűleg még mindig az, azoknak, akik megmaradtak
De eltűntél, nem így volt, drágám?
Hátat fordítottál a tömegnek
Eltűntél, egyszer sem hallottam, hogy azt mondjad
Kellesz nekem, nem kellesz nekem
Kellesz nekem, nem kellesz nekem
Meg ilyesmiket
Jól emlékszem rád, a Chelsea Hotelben
Híres voltál, legendás volt a szíved
Újra azt mondtad, hogy a jóképű férfiakat szereted
De a kedvemért teszel egy kivételt
És ökölbe szorult a kezed az olyanokért, mint mi vagyunk
Akiket elnyomnak a szépség formái
Rendbe szedted magad, azt mondtad: „Hát, mindegy,
Csúnyák vagyunk, de itt van nekünk a zene”
Aztán meg eltűntél, igen, nem így volt, drágám?
Hátat fordítottál a tömegnek
Eltűntél, egyszer sem hallottam, hogy azt mondjad
Kellesz nekem, nem kellesz nekem
Kellesz nekem, nem kellesz nekem
Meg ilyesmiket
Nem akarom azt sugallni, hogy én szeretlek a legjobban
Nem tudhatok minden fickóról, aki beléd zúgott
Jól emlékszem rád, a Chelsea Hotelben
Ennyi, nem is gondolok rád olyan sokat.