A városom, aki a dombon vagy,
Fekszel, mint egy öreg alvó
A kedvtelenség, a feladás, a semmi a te betegséged
Városom itt hagylak, én elmegyek.
Ami lesz, ami lesz, ami lesz.
Mi lesz az életemmel, ki tudja.
Mindent tudok csinálni vagy talán semmit sem, holnaptól meglátjuk,
És lesz, lesz, ami lesz.
Szinte minden barátom elment
És utánam elindulnak a többiek is.
Kár, mert jól éreztem magam a társaságukban,
De minden elmúlik, minden elmegy.
Ami lesz, ami lesz, ami lesz.
Magammal viszem a gitárt és ha este sírni fogok,
Egy hazai altatót játszom majd.
Szerelmem szájon csókollak
Ami az első szerelmem forrása volt,
Találkozunk, hol és mikor, nem tudom,
Csak azt tudom, hogy visszatérek.
Ami lesz, ami lesz...