Megpróbáltunk fiatalok maradni
Azzal, hogy a Napot üldöztük,
Túl sokáig pislogtál
A dalukat éneklő hattyúkra.
És mindaz, amit elvesztettem,
És mindaz, amit elnyertem
Többé már nem jelent semmit,
Mikor kitárod...
Felemeled pisztolyod.
Azok után, amiket már elmondtunk
Még mindig csak hús és csontok vagyunk,
És életeink sokkal többet érnek
Ezüstnél és aranynál.
És mindaz, amit elvesztettem,
És mindaz, amit elnyertem
Többé már nem jelent semmit,
Mikor kitárod...
Felemeled pisztolyod.
És hogy lehez az,
Hogy sosem fogjuk látni
A tavasz első napját,
És az utolsó őszi leveleket,
Elvesztem elmémben,
Próbáltam erős maradni,
Ha a sebek idővel begyógyulnak,
Akkor mondd hát, miért oly nehéz továbblépni,
Nehéz továbblépni,
Sosem fogk továbblépni.
Én okoztam a hibákat,
Miket sosem követünk el,
Az utazásokról készült képeket,
Melyeket sosem készítünk el,
És mindezeket a gondolatokat,
Melyek ébren tartanak,
Kapaszkodj hőseidbe,
Mielőtt túl késő lenne,
Mert el fog jönni az idő, mikor te
Kinyitod szemeidet és ők eltűnnek,
Egy napon eltűnnek,
Egy napon el fognak tűnni.
És én mindig itt leszek,
Üldözve a Napot.