Leállítottam az agyam:
Nincs min gondolkodni tovább
Ha tévedek is, igazam van
Nem kell előre néznem
Nincs itt már bujaság
tiszta ez: szerelem
Ha az egész világnak is mondom el
Az sem lesz elég
Mert csak neked nem suttogtam el
És éppen ezt kell most tennem
Ha veled mindent elrendeztem
Fel kéne adnom?
Vagy csak tétován a járdát vizslatnom?
Akkor is, ha sehova sem vezet?
Pocsékba dobni minden percet?
Ha tudtam is, hol a helyem
Hagyjam el?
Adjam fel?
Vagy csak tétován tekeregjek a járdán
akkor is, ha sehova nem vezet?
Felépítem újra magam
és körbe-körbe szárnyalok
Várok a szívem szavára
bőröm bizsergető hangjára
Végül is csak ez lehet. Lehet.
Vagy fel kéne adnom?
Továbbra is a járdát vizslatnom?
Akkor is, ha sehova sem vezet?
Pocsékba dobni minden percet?
Ha tudtam is, hol a helyem
Most hagyjam el?
Fel kéne adnom?
Vagy csak tétován a járdát vizslatnom?
Akkor is, ha sehova nem vezet?
Pocsékba dobni minden percet?
Ha tudtam is, hol a helyem
Most adjam fel?
Vagy elég tétován vizslatnom a járdát?
A járdát vizslatnom – tétován?
Ha sehova sem vezet, akkor is, Babám?