[1. versszak]
Okkal foglaltad le az esti vonatot,
Hogy ott tudj ülni ebben sértődötten
Nyüzsgő tömegek vagy a néma alvók
Nem is tudod már melyik a rosszabb
[Refrén]
Mert eldobtam a kezedet miközben táncoltunk
Ott hagytalak egyedül
Csüggedten leszálláskor
Jelentéktelen problémák
Édesanyád gyűrűje a zsebedben
A fényképem a pénztárcádban
A szíved üvegből volt, én pedig elejtettem
Jelentéktelen problémák
[2. versszak]
Okkal mondtad el a családodnak
Nem tudtad már magadban tartani
A nővéred kifröccsent az üvegre
Most pedig senki sem ünnepel
[Refrén]
Dom Pérignon, amit te vettél
Az ismerős tömegből senki sem tapsolt
A szülővárosod kételkedői előre megmondták
Jelentéktelen problémák
Írtál egy beszédet, de most szótlan vagy
A szerelem kicsúszott a kezedből
S én nem tudtam egy okot sem adni
Jelentéktelen problémák
[3. versszak]
A Midász érintésed a Chevy ajtaján
A november elárasztott s a flaneled meggyógyított
"Ez a kollégium egykor egy elmegyógyintézet volt "
Viccelődtem egyet, "Nos, ez pont nekem való"
Milyen örökzöld, a barátaink
Nem hiszik, hogy ezt a szót valaha még kimondjuk
S hamarosan lesz merészük díszíteni a csarnokot,
Ahol egykor átsétaltunk
Elsőre a pénz, másodikra műsor
Én soha nem álltam készen, így téged nézlek elmenni
Néha pontosan nem tudod a választ
Míg valaki le nem térdepel és meg nem kér
"Egy bájos menyasszony lehetett volna belőle
De kár, hogy nincs eszénél." mondták
Majd megtalálod helyette a valós dolgot
Ő befoltozza a faliszőnyeget, amit összeszaggattam
[Refrén]
S fogom a kezed miközben táncolunk
Nem hagylak egyedül
Csüggedten leszálláskor
Jelentéktelen problémákkal
Édesanyád gyűrűje a zsebedben
Az ő képe a pénztárcádban
Nem fogsz emlékezni az összes
Jelentéktelen problémámra
[Kivezető]
Nem fogsz emlékezni az összes
Jelentéktelen problémámra