Ez a nap a miénk,1
És ne vonj kétségbe semmit,
Mi vagyok, vagy hogy honnan jössz,
Megőrzünk valamit belőle.
Ez a nap egy életre,
Mintha szünetet tartanánk.
Mi vagy, honnan vagyok,
Minden, amit mondtunk egymásnak, azt hiszem.
Búcsúnk másnapján,
Igazi életem útján,
Egy másik szín a szemekben
Egy kis félelem és egy kis tilos.
Ahogy elhagytuk egymást a szerelemért,
A megbánás borúja nélkül.2
Mint egy megállapodás, és örökre,
Egy kevés titkos simogatásainkból.
Ez a nap a miénk,
És ne vonj kétségbe semmit,
Mi vagyok, vagy hogy honnan jössz,
Megőrzünk valamit belőle.
Ez a nap egy életre,
Mintha szünetet tartanánk.
Mi vagy, honnan vagyok,
Minden, amit mondtunk egymásnak, azt hiszem.
Minden, amit mondtunk egymásnak, azt hiszem.
És ha az évek elszálltak
Arcod és mosolyod felett,
Hogyha elég gyakran gondoltam ismét
Illatodra és sóhajaidra,
Hogy újra megkérdezzem, miért,
Ha már nem tudom, ki voltam,
Azelőtt, hogy te és én lettünk,
Néhány órára örökké.
Ez a nap a miénk,
És ne vonj kétségbe semmit,
Mi vagyok, vagy hogy honnan jössz,
Megőrzünk valamit belőle.
Ez a nap egy életre,
Mintha szünetet tartanánk.
Mi vagy, honnan vagyok,
Minden, amit mondtunk egymásnak, azt hiszem.
1. nous appartient szó szerint: hozzánk tartozik2. tristesse szó szerint: szomorúság