Itt az univerzumban
Találok néhány dolgot, miket oly nehéz negérteni.
Az űr végtelensége elakasztja lélegzetem.
Átlátom a történelmet,
Az évek jönnek és mennek,
A másodpercek fogják alakítani sorsom,
Az idő, mit itt tültünk
Értékes, és ezt már tisztán látom.
Miért vagyunk mi itt?
Mi az értelme a kínnak, amit érzünk?
Honnan jön mindez?
A galaxisok, a Hold, a csillagok,
Ó, nem tudom,
De nagyon szeretném tudni, hogy
Mi az evolúció értelme?
Azt mondják, mi vagyunk a teremtés koronái.
Hát szabaduljunk meg a félelem,
A gyűlölet és a kapzsiság láncaitól,
És csatlakozzunk egymáshoz énekelve mennyei álmunkról,
A szabadságról, mi vár ránk,
És a végén elénekeljük Mennyei álmunkat,
Ó, ó, woh.