Celeste [Hungarian translation]

Az apád szemeit öröklöd majd

És az ő búskomorságát

Az időtlen csendet, ami napnyugtakor

A hullámokat járja át

A szeptemberi holddal

Érkezel majd

Ami tejét hullajtja

Belém

És úgy foglak szeretni,

Ahogy mesékben meg van írva: örökké

Várok majd rád,

Nem megyek el,

Mint a lég fecskéi

Az én hazámban, ami

Öregszik ugyan, de

Egy másik kor nyomán táncolva

Álmodik

Míg a hajnal halvány keleti fénye

Rekettyéket és reményeket világít meg,

És az ég oly kék….(oly) kék

Lesznek könyveid, szandáljaid, és kis színes vödreid,

Ragyogó emlékeid

A hajad pedig, fekete lesz, akárcsak az enyém

De egyszer, tudom,

Elrepülsz majd

Egy város távoli szigete

Felé

Ahogy tettem egykor én is,

Kincsem,

Mert a Nap elfeledkezhet a Holdról

Várok rád,

És előbb, vagy utóbb

Megérkezel majd, nesztelenül

Hallani foglak

És itt maradsz,

Mialatt a levelek színt váltanak

Az én hazámban, amiről még semmit sem tudsz

Ahol ősszel sült gesztenye illata száll

Az ég pedig oly kék…(oly) kék

Ahogy az élet szele

Ami az ablaktáblákat is szélesre tárja

És mosolyra csábít

(Még) Akkor is, ha nem vágysz

Erre a szeretetteljes fuvallatra

Amit te is belélegzel majd, amit belélegzel majd

Később lesz bátorságom egy kicsit

Tovább várni rád

És megígérem neked, hogy az ablakból

Egy ilyen kék eget látsz majd…

Kéket…

Egy ilyen kék eget.