Caruso [Hungarian translation]

Itt, ahol a tenger csillog

És a szél oly erősen fúj

A sorrentoi öböl előtt egy vén teraszon

Egy férfi ölel egy lányt

Miután a lány sírt

Aztán (a férfi) megköszörüli a torkát és belekezd az énekébe

Én nagyon szeretlek Téged

De nagyon, nagyon, tudod

És ez egy bilincs mostanra

Ami megolvasztja a vért az ereinkben, tudod

Látni a fényeket a tenger közepén

Az amerikai éjszakákra emlékeztetnek

De azok csak lámpák voltak

És a fehér fényű a propelleré lehetett

Érzed a fájdalmat a zenében

Felkel a zongora mellől

De amikor a Holdat látja előjönni egy felhő mögül

Még a halál is édesebbnek tűnhet számára

Belenézve a lánynak a szemeibe

Azokba a szemekbe, amik zöldek, mint a tenger

És akkor hirtelen egy könnycsepp csordult ki

És úgy érezte, hogy belefojtódik a szó

Én nagyon szeretlek Téged

De nagyon, nagyon, tudod

És ez egy bilincs mostanra

Ami megolvasztja a vért az ereinkben, tudod

A líraiság ereje

Ahol minden dráma egy hazugság

Ahol egy kis smink és egy kis mimika

És máris másvalakivé válhatsz

De az a két szem, aki Téged néz

Oly közel és oly igazul

Elfelejtetik veled a szavakat

Beleláttatnak a gondolatokba.

Így minden oly jelentéktelenné vált

Még ott, az amerikai éjszakák is

Visszafordít és látod az egész életedet

mint egy spirálon való lecsúszást

Óh igen, és az élet, ami véget ér

De ő többé már nem gondol erre

Még akkor sem, ha boldognak érezte magát

És újrakezdi az énekét

Én nagyon szeretlek Téged

De nagyon, nagyon, tudod

És ez egy bilincs mostanra

Ami megolvasztja a vért az ereinkben, tudod