Caruso [Hungarian translation]

tt, ahol a tenger ragyog és fúj a szél,

A régi teraszon, a Sorrento-öbölnél,

Egy fiú megölel egy lányt, utána könnyezni kezd,

Majd megköszörüli torkát és folytatja dalát:

Ref.:

Annyira szeretlek,

Nagyon, nagyon, hisz tudod,

Rablánc ként tart engem,

S felhevíti véred az ereidben, hisz tudod…

Majd a tengeren fényeket látott,

És az Amerikai éjjelek jutottak eszébe,

De a fények csupán csak halászok lámpái voltak,

És hófehér őszirózsák.

Érezte a fájdalmat a zenében

És felállt a piano (zongora) mellől,

De amikor meglátta a holdat

A felhők között, akkor az elmúlást sokkal édesebbnek érezte.

Belenézett a lány szemébe,

Ami olyan zöld volt, mint a tenger.

És hirtelen egy könnycsepp csordult ki belőle,

S úgy érezte, hogy fuldoklik.

Ref.:

Annyira szeretlek,

Nagyon, nagyon, hisz tudod,

Rablánc ként tart engem,

S felhevíti véred az ereidben, hisz tudod…

Az ereje lírai volt,

Ahol a dráma álca, és hamisság csupán.

Trükkök, arcfesték és mimika,

S a színpadon átalakultál, más lettél.

De ha egy ilyen szempár tekint rád,

Mely ily közel, s látod az életed,

Akkor már minden más, jóval távolabb már,

Még azok az amerikai éjjelek is.

Ref.:

Annyira szeretlek,

Nagyon, nagyon, hisz tudod,

Rablánc ként tart engem,

S felhevíti véred az ereidben, hisz tudod…