Arra ébredtem, hogy az éjszaka csendjébe
Autók zaja vágott bele, mint kés az ökölharcba
És egy üveg borral találtalak
A fejed a függöny mögött
És a szíved, mint egy tűzijáték
Káromkodtál, majd azt mondtad
Mi nem vagyunk
Mi nem vagyunk ragyogó csillagok*
Ezt tudom jól
És sose mondtam, hogy azok vagyunk
Ugyan én nem mentem annyi poklon keresztül
Elég ablakot csuktam be ahhoz,
Hogy tudjam, nem szabad visszanézni
Hogyha elvesztett és magányos vagy
Vagy úgy süllyedsz, mint egy kő
Tarts ki
Legyen a múltad
A következő lépted hangja
Tarts ki
Tarts ki, tarts ki
Összefutottam néhány barátommal
Az éjszaka kezdetén
Egy bárban, a 75-ös mentén
És csak beszélgettünk és beszélgettünk
Arról, hogy hogyan halnak majd meg a szüleink
A szomszédainkról, a feleségeinkről
De szeretném azt hinni,
Hogy át tudom verni a rendszert
Kárpótlásként azért, ahányszor megcsaltak
És jó tudni
Hogy amikor hagytak volna meghalni
Rám találtak és most már más utakat járok
És nem az a szellem vagyok, akire vágysz
Hogyha elvesztett és magányos vagy
Vagy úgy süllyedsz, mint egy kő
Tarts ki
Legyen a múltad
A következő lépted hangja
Tarts ki
Oh
A fejem lángol
De a lábam rendben van
Elvégre az enyém
Dobd a ruháidat a padlóra
Csukd be az ajtót
Ne siesd el
Mutasd meg nekem, hogyan kell
Most senki sem fog megállítani minket
Mert mi
Ragyogó csillagok* vagyunk
Sebezhetetlenek vagyunk
Azok vagyunk akik vagyunk
És a legsötétebb napon
Amikor mérföldekre vagyunk egymástól
Feljön a nap
És hazatalálunk
Hogyha elvesztett és magányos vagy
Vagy úgy süllyedsz, mint egy kő
Tarts ki
Legyen a múltad
A következő lépted hangja
Tarts ki
(Ma éjjel senki sem fog megállítani minket)