csókol, csókol, csókol, csókol,
csókol egy leheletnyi érzékiséggel
simítja ajkaimat gyengéden,
és én a szájában olvadok,
és ahogy a kis szemeivel rámnéz
érte megbolondulok.
akarom, akarom, akarom, akarom, akarom,
hogy nekem ajándékozza a csípőjét,
befogjam a hajómba, és együtt vitorlázzunk,
s a szélre bízzuk, hogy elvigyen
ahová csak ő akar.
karamella ízű
imádlak
kívánlak
érzem a szenvedélyt
elolvadok az illatodtól
a bőröd íze kávé
az ajkaid fahéj
a csókjaid méz
nyakának illata megmérgez
és lassanként meztelenül heverek a homokban
álmodom, álmodom, álmodom, álmodom
álmodom éberen
és megkínozza az elmém
szeretkezni akarok vele
a dagály ritmusára
karamella ízű
imádlak
kívánlak
érzem a forróságod
a szenvedély parfümét
a lényed íze a kávé íze
karamella