A felszín alatt oly kristálytiszta,
Mindenki igazán feszült volt,
Odalenn vártak.
Neki is megvolt a saját világa, csakúgy, mint nekem,
Külön utakon fogunk járni, míg újra nem találkozunk,
Nincsenek már szavak, miket ki kellene mondani,
Miközben a barátom tovaúszik.
Ref.:
Némó kapitány azt mondta: "oké".
(Öt, négy, három, kettő, egy.)
Aztán felemeltem a kezem, és integettem,
Miközben Némó kapitány elment.
(Szeress akkor is, mikor már elmentem.)
Teljesen egyedül hagyott, Némó hazamegy.
És miközben őt néztem, egy rendőrségi csónak közeledett,
Egy idegen erő kísértett minket, akár a szellemek.
"Bárcsak maradhatnék, és játszhatnék egy kicsit,
De a saját utamat kell járnom..."
Rámvillantotta legforróbb mosolyát,
Aztán belevetette magát a hullámokba,
A többi bálna közé.
Ref. 4x