Egy szombat éjjel ismertem meg a lányt
Az Odeon (színház) előtt állt sorban
Eléggé megleptem
Amikor magam elé engedtem őt
Kedvesen rám mosolygott
S ekkor így szóltam
Refrén:
Melléd ülhetek kislány?
Melléd ülhetek kislány?
Melléd ülhetek kislány?
Melléd ülhetek kislány?
Melléd ülhetek?
A szünet alatt jól elvoltunk
Egészen addig, míg ide nem jött melléd az a srác
Eléggé megleptem
Amikor kiadtam az útját
A lány kedvesen rám mosolygott
S ekkor így szóltam
Melléd ülhetek kislány?
Melléd ülhetek kislány?
Melléd ülhetek kislány?
Melléd ülhetek kislány?
.
.
.
.
.
.
Megtehetem?