Ezek a legsötétebb felhők
Mik körülvesznek engem.
Egyedül találtam magam, fogságba esve egy ketrecben.
Itt nem található virág,
Így nincs ami hervad
Vagy megfakul itt nekem.
Mindenki barátságos arcot visel,
Úgy tűnik, valami titkot rejtegetnek belül.
Azt mondta, szeret engem,
Miközben az arcomba nevetett.
Csak tévútra vezetett,
Elvette erényemet.
Annyira hideg vagyok belül,
A bánat megfagyasztotta elmémet.
Szívem kusza
Gondolatokkal fedve.
Hogy lehet ezt ennyire valóságosnak érezni?
Van hely, ami magányosabb annál, mit itt belül érzek?
Láthattam volna?
Tudhattam volna?
Elfogadtat, mit valóságot.
Mindenki barátságos arcot visel,
Úgy tűnik, valami titkot rejtegetnek belül.
Azt mondta, szeret engem,
Miközben az arcomba nevetett.
Csak tévútra vezetett,
Elvette erényemet.
Annyira hideg vagyok belül,
A bánat megfagyasztotta elmémet.
Mindig ott van, hogy emlékeztessen,
Ez tartja bennem a hitet,
Hogy valaki van ott,
Aki majd kiszabadít engem és sosem hagy el.