[1. strófa]
A bátor az, aki, bár ledermed a félelemtől,
De akkor is lóra pattan
Aki a hajóját az egész út alatt
Még a viharban sem hagyja felborulni
Mindig a bátorság jelenti a kezdetet,
Ezért nem éri meg visszanézni
Mindig előre, sohasem hátra
A boldogság az utakon vár
[Refrén]
Mert aki nem harcol, már vesztett is
Aki elesett, csak az állhat fel
Ilyen az élet (Wo-oh-oh)
Így mennek a dolgok
[2. strófa]
A halál az útitársunk
Drága barát, valóban
És a Föld forog tovább
Még a sötét, éhínséges években is
Keresztapánk, a Halál jelzi a véget,
Ezért nem éri meg visszanézni
Mindig előre, sohasem hátra
A boldogság az utakon vár
[Refrén]
Mert aki nem harcol, már vesztett is
Aki elesett, csak az állhat fel
Ilyen az élet (Wo-oh-oh)
Így mennek a dolgok
Ezért megesküdtünk,
Hogy a lángunk sosem alszik ki
Ilyen az élet (Wo-oh-oh)
Sose add fel
Sose add fel
[Poszt-refrén]
Sose add fel (Wo-oh-oh)
[3. strófa]
Az apály után jön az árvíz
És a szörnyű vihar fellendíti a parazsat
Aki felismeri a félelmet, az igazán bátor,
És a győzelembe vágtat
Ilyen az élet
[Refrén]
Mert aki nem harcol, már vesztett is
Aki elesett, csak az állhat fel
Ilyen az élet (Wo-oh-oh)
Így mennek a dolgok
Ezért megesküdtünk,
Hogy a lángunk sosem alszik ki
Ilyen az élet (Wo-oh-oh)
Sose add fel
Sose add fel
Ilyen az élet (Wo-oh-oh)
Így mennek a dolgok
Ezért megesküdtünk,
Hogy a lángunk sosem alszik ki
Ilyen az élet (Wo-oh-oh)
Sose add fel
Sose add fel