Még mindig rólad írok dalt,
úgy érzem, te vagy minden hang.
De minden hang.
Szó, vessző, ékezet, meg pont,
úgy érzek, mint akkor ott pont.
Akkor ott pont.
Óvtál és vigyáztál én rám, nem volt épp semmim, csak te lány.
Csak te lány.
Most meg van, hogy rám nem ismersz, felnőttem, így tán nem szeretsz.
Tán nem szeretsz.
Még mindig rólad írok dalt.
Még mindig rólad írok dalt. (Wo-oh, wo-oh)
Még mindig rólad írok dalt.
Még mindig rólad írok dalt. (Wo-oh, wo-oh)
Bozontos felhők felettem, bús emlék lettem fejedben.
A fejedben.
Próbáltál újból szeretni, de ahhoz el kell veszteni.
Elveszteni.
Kerestél az utcán, hol vagyok?
Kerestél a házban, nem vagyok.
Már nem vagyok.
Holnap majd lehet csengetek, látod majd rajtam szenvedek.
Én szenvedek.
Még mindig rólad írok dalt.
Még mindig rólad írok dalt. (Wo-oh, wo-oh)
Még mindig rólad írok dalt.
Még mindig rólad írok dalt. (Wo-oh, wo-oh)
Még mindig rólad írok dalt.
Még mindig rólad írok dalt.
Még mindig rólad írok dalt.
Még mindig rólad írok dalt.
Még mindig rólad írok dalt.
Még mindig rólad írok dalt. (Wo-oh, wo-oh)
Még mindig rólad írok dalt.
Még mindig rólad írok dalt. (Wo-oh, wo-oh)