[Lana - Közjáték]
A jelen idő és a múlt idő
Mind esetleges jelen a jövő időben
És a múlt időben raktározott jövő időben.
Ha minden idő szüntelenül jelen,
Minden idő törleszthetetlen.
Ami megeshetett volna egy elvonatkoztatás,
Örökös esélyt hagyva maga után
Egy spekulációk által szőtt világban.
Ami megeshetett volna, s mi meg is esett
Mind egy irány felé mutat, ami mindig jelen.
Lépések visszhangját hallom az emlékben,
A folyosó irányába, min nem mentünk át,
Az ajtó felé, mit sosem nyitottunk ki,
Át a rózsakertbe.