Szereti az orgonákat a kertemben
Én pedig szeretem őt nézni szállni
Csak egy apró, bolyhos gombóc
És elgondolkozom rajta hogyan is bír egyáltalán repülni
Egy világ nélküle
Rágondolni is félelmetes milyen lenne
És elképzelem a szomorúságomat
Ami egy új fajta magány lenne
De most egyelőre itt vagyok a kertemben
Nézve a felhőket a szellővel úszva
Gondtalannak érezve magamat amint hallgatom
A dongók zümmögését
Elég abszurd ez a nyári reggel
Ha arra gondolok csapdába is eshetnénk
Egy olyan világba ahol minden folyamatosan változik
Túl gyorsan ahhoz hogy a dongók alkalmazkodhassanak
Kakukkfűről a harangvirágra
Jácintról liliomra rózsára
Oh, hogy imádom a látványát
A meglehetősen ügyetlen, szabálytalan repülésének
És most egyelőre itt vagyok a kertemben
Nézve a felhőket a szellővel úszva
Gondtalannak érezve magamat amint hallgatom
A dongók zümmögését
Igen, most egyelőre itt vagyok a kertemben
Nézve a felhőket a szellővel úszva
Azokat sajnálva akik soha
Nem hallhatják a dongók zümmögését
Oh igen, most egyelőre itt vagyok a kertemben
Nézve a felhőket a szellővel úszva
Azokat sajnálva akik soha
Nem hallhatják a dongók zümmögését