Egyszer csak elvesztem,
És Isten azt mondta, ideje felnőnöm.
Ezek az esők csak hullanak,
S a tél úgy jön el, hogy észre sem veszed,
Szívedben szól a szirének éneke,
És hajód elsüllyed, mert ezek az esők csak hullanak.
Csak nyújtsd ki kezeidet, ha félsz felébredni,
S nézd, nem vagyok halott, még mindig itt avgyok,
Még mindig kapaszkodom a szikla peremébe,
Teérted, hogy ne felejts el,
Anyámért, apámért.
Amíg növekszem mindig letépek egy lapot
A naptár tetejéről.
Isten így szólt: fáradt vagy.
S ezek az esők csak hullanak,
Nagyobb az ár, mint amennyit megérne,
Szívedben szól a szerinének éneke,
Észre sem veszed, hogy sírni kezdesz,
S ezek az esők csak hullanak.