Brothers in Arms [Hungarian translation]

Most ezek a ködbe burkolózó hegyek

Jelentik az otthon számomra

De az én (igazi) otthonom a sík vidék

És mindig is az marad

Egy nap visszatértek majd

A völgyeitekbe és a farmjaitokra

És nem éreztek már égő vágyat arra,

Hogy testvérek legyetek a harcmezőn

A pusztítás mezein keresztül

És a tűzkeresztségben

Tanúja voltam minden szenvedéseteknek

Ahogy harc egyre jobban dühöngött

És bár olyan súlyosan sérültem

A félelemben és a riadalomban

Nem hagytatok el engem

Testvéreim a harcmezőn

Annyi különböző világ,

Annyi különböző nap

De nekünk csupán egy világunk van

Mégis mindannyian egy-egy másikban élünk

Most, amikor a Nap a pokolba szállt

És a Hold hág fel magasra

Engedjétek meg, hogy búcsút intsek

(Mert) minden embernek meg kell egyszer halnia

De meg van írva a csillagok fényében

És tenyereitek vonalaiban

Hogy bolondok vagyunk, hogy hadat viselünk

Testvéreink ellen a harcmezőn