Megfosztottad magad a szerelemtől mindvégig
Tűz nélkül és hidegen, kint egyedül
Megfosztottad magad tőle, a legutolsó pillanatig
De én látlak téged a fáradt szemek mögött
Most pedig, ahogy végig gázolsz az árnyakon, amelyek a szívedben élnek
Megtalálod a fényt ami haza vezet
Mert én látlak téged, azért aki vagy és a gyönyörű sebeid miatt
Fogd hát meg a kezem, és ne engedd el
Mert még nem késő, még nem késő
Én, én látom a reményt a szíveden
És néha csatát vesztesz, néha ellősz
Törött nyilakat a sötétben
De én, én látom a reményt a szíveden
Láttam a sötétséget a fényben
Olyan szomorúság ez, amitől elveszel, és ami megvakít
Az egyetlen dolog ami feketén fehéren igaz
Hogy ezúttal nem egyedül kell végigjárnod
Le kell bontanunk a falakat amelyeket a szívedben emeltél
Hogy találj valakit akiben otthonra lelsz
Most te látsz engem, azért aki vagyok, és a gyönyörű sebeimért
Fogd hát meg a kezem, és ne engedd el
Mert még nem késő, még nem késő
Én, én látom a reményt a szíveden
És néha csatát vesztesz, néha ellősz
Törött nyilakat a sötétben
De én, én látom a reményt a szíveden
Még nem késő, még nem késő
Látom a reményt a szívedben
ahogy csatát veszt, és ellő
Törött nyilakat a sötétben