Ki tudja hány visszafojtott szó,
Mennyi őszinte vallomás,
hogy mennyi álom ami sírba szállt
Mielőtt még valóra vált?
Ki tudja hány megnem tett út
Amit nem járhat senki más
Hogy mennyi kincs, ami sírba szállt
Mielőtt még bárki rátalált!
Refrén
Ha csak mondod azok szavak
Semmi más
Az életed az utad
Most mész vagy csak állsz?
Nem számolhat el vele
Senki más
Mit veszíthetsz vele?
Ébredj... járj...
Hogy mi az ember valójában más lapra tartozik
A kérdés: hogy ami most vagy megéled-e?
Ha a tükörbe nézel, amin napra nap átmész
Az a tiéd, vagy valaki más élete?
Hogy volt-e olyan álmod, amit elástál rég
Vagy elhitted másoknak, hogy az túl szép, hogy igaz legyen
Neked mondom, igen!
Mert másokban meglátod, de magadban NEM!
Ezt csak az értheti, aki
Aki értheti
Csak az értheti, aki
Aki él...
Refrén
A gyáva és a bátor ugyanígy érzi, hogy fél
Ám az egyik ettől lefagy, a másik szembenéz bármivel
Az apró különbség ennyi, ennyi nem több semmivel
Amíg itt van csak addig tudja tenni, amit kell!
Belátni hogyha hibázik, hisz nem Isten az ember
Most van itt az idő, hogy tényleg élj úgy igazán
Sebek nélkül úgysem jutunk át az élet viharán...
Refrén
Hidd el tele van a temető már sok elvesztett perccel
Elpocsékolt hónapokkal, évekkel...
Igen tele van a halál zsebe az életnek szánt
Mégis meg nem élt mi mindennel...
Ki mondhatja, hogy kevesebb vagy
Attól, hogy telnek a napok még ugyanaz maradsz
Aki EGY VILÁGOT REJT a szíve mélyén
Szárnya van, de toporog egy szakadék szélén
De most kell,hogy él
Most kell, hogy nevess
Most kell, hogy sírj
és most kell, hogy szeress
Most kell az igen
és most kell a nem
Mindkettő a megfelelő helyen
Most kell, hogy tombolj
Most kell a kéz
Kezeket fel! Lássam,hogy élsz!