Segíts rajtam, ha nem találom a szavakat
Idézd fel az összes emlékemet a halántéklebenyemben
Hamis szerelmek, mikor még logikátlan voltam
Nem tudtam, hogy azért fogják egymás kezét, mert egy egészet alkotnak
Az agytörzsem felkiált: "Hőmérséklet,
Emelkedj!", izzadságcseppek peregnek le a bársonyos bőrömön
Meglágyítva a tudatomat
f-f-főj meg
Képesnek lenni aludni mélyen a csillagok alatt
Az idő csak illúzió, ha fogod és megszabadulsz tőle
Mióta kezdték az emberek különválasztani
Az észt és a szívet, mintha önmagukban túl tudnák élni?
Fordítsuk meg a dolgot
Ha önállóak lennének, és nem volna hatalmad, kezdeted, sem adatbázisod
Csak egy porhüvely lennél
Mi abban a jó, ha olyan kiszámíthatók vagyunk
Vagy abban, ha kihasználnak, mert túl jóhiszemű vagy?
Csendesen, a fejem a mellkasomra hajtom
Összekötöm őket, mindörökre
"Ne sodródj túl messzire", figyelmeztettek
Segíts rajtam, mikor olyan egyedül vagyok és fázom
Adj erőt, hogy jobban bízzak a szerelemben
Vértől a vízig, egyedül egyik sem képes minket működtetni
Forróság az ereimben, szenvedély virágzik keresztül a csontjaimon
A szívhúrjaim érzelmeket, álmokat, szeretetet
Váltanak ki, egy utazás, vörös folyók kötnek össze engem
V-v-verj ütemesen, ne okozz csalódást
Néha úgy érzem, csak rád van szükségem
Minden képzeletet felülmúló bölcsesség
Mióta kezdték az emberek különválasztani
Az észt és a szívet, mintha önmagukban túl tudnák élni?
Fordítsuk meg a dolgot
Ha önállóak lennének, és nem volna hatalmad, kezdeted, sem adatbázisod
Csak egy porhüvely lennél
Mi abban a jó, ha olyan kiszámíthatók vagyunk
Vagy abban, ha kihasználnak, mert túl jóhiszemű vagy?
Csendesen, a fejem a mellkasomra hajtom
Összekötöm őket, mindörökre
"Ne sodródj túl messzire", figyelmeztettek