Én vagyok a fa a pusztában,
Te vagy a távolban áramló víz,
Szívem vágyakozik
Az évszázadokon át hömpölygő vízért.
A várakozás fájdalmas,
De valahogy kimeríthetetlen.
Nem hallják imámat,
Nem hallják dalomat.
Küldtem madarakat,
Hogy vigyék a híreket.
A szép madarak elrepültek,
És sosem jöttek vissza.
Vagy nem ismertél,
Vagy elfelejtettél,
Száraz ágaimat
Mind lehullattam már.
Te vagy a távolban áramló víz,
Én vagyok a fa a pusztában.
Halld meg végre kiáltásom,
Földemnek szüksége van rád.